Rabolj el Sárkány!


Hajni tarthatatlan párkapcsolati feszültségben élt, de mégsem saját magától keresett fel, hanem egy barátnője hozta el, aki már komolyan féltette őt.
Hajni nagyon szép nő volt, kislányos külsejű, törékeny – és jóval fiatalabbnak tűnt a koránál. Gyógyszerész és külkeres diplomájával egy nemzetközi cégnél dolgozott felsővezetőként. Szüleivel nagyon szoros volt a kapcsolata. Már évek óta dolgozott, mire (végre) elköltözött tőlük - de csak két háznyira. Hétvégente náluk, a régi szobájában aludt, és mindig együtt nyaralt velük.

Hajni különösebb megrendülés nélkül osztotta meg velem a barátjával átélt, elképesztően durva, drámai konfliktusokat, és azokat a helyzeteket, amelyekbe passzívan sodródott bele.
Azt éreztem, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy mi miatt alakult így az élete és a megoldást sem kereste.

Elmesélése szerint a barátja hisztérikus volt, kiszámíthatatlan, és fullasztóan féltékeny. Számon kérte Hajni minden percét, minden gondolatát, a barátnőit egyenként kiutálta, a velük közös programokat ellehetetlenítette. Ha Hajni mégis ragaszkodott egy-egy önálló programhoz, akkor a fiú „belebetegedett”. Lázas lett, hányt, és olyan nyomorult állapotba került, hogy a lány otthon maradt, hogy ápolja. Vagy követte Hajnit, bárhova ment: az edzőterembe, a nyelvtanfolyamra, egy művészfilm vetítésre és jelenetet rendezett, amíg ki nem jött… Volt, hogy mire Hajni hazaért, a dühöngve szétvert lakása fogadta.
Párja esküvőt és családot akart, de Hajni többször nem-et mondott a lánykérésre, gyereket pedig egyáltalán nem szült volna ebbe a kapcsolatba.
Mégis maradt... A visszautasítás egyre nagyobb dühöt, és egyre irracionálisabb reakciókat váltott ki a fiúból.

Hajni élete teljesen beszűkült, mindent feladott az érzelmi zsarolás és a megfélemlítés miatt. Olyan volt minden története, mint egy rossz, brazil szappanopera.
Az utolsó alkalommal összevert arccal jelent meg… Utána két évig nem hallottam felőle semmit.

Hajni egy másik fiúval való szakítás után jött el újra hozzám. Kapcsolatuk forgatókönyve hidegrázósan hasonló volt, még több érzelmi bántással és fizikai erőszakkal terhelve. Új párja kényszerítésére Hajni a munkahelyét is otthagyta, vidéki háziasszony lett, a mobiltelefonját csak meghatározott időkben, felügyelet mellett használhatta…
Végül apja ment érte és mentette ki a házból.

Ez volt az a pont, ahol Hajni végre megijedt mindattól, amit önmaga körül létrehozott. Dolgozni kezdtünk a félelmein, a párkapcsolatról alkotott hitén, a „túlóvott” gyerekkorán… és végül az a passzivitása lett a történet kulcsa, ami ezekbe a kapcsolatokba sodorta. 

A mesében a sárkányok rendszerint a király egyetlen, vagy kedvenc lányát rabolják el. Egy bátor dalia megmenti a királylányt, elnyeri a kezét és asszonnyá teszi. A királylány már nem az apjáé ezután, hanem a férjéé, és elmegy otthonról. 

Hajni édesapja árva volt, lelencházban nőtt fel a háború utáni években. Korán nősült és olyan édesapa lett, aki mindenáron egyben akarta tartani a családját. Túlóvta, túlféltette mindhárom gyermekét – Hajnit és a két öccsét. Főszereplője volt az életüknek, mindenről tudni akart, részt venni mindenben és nagyon nehezen viselte, hogy önállósodnak és felnőnek. Rosszul esett neki, ha valamiből kihagyták. Nagyon jó ember volt, ragyogó és szerethető édesapa, de a saját gyerekkori elhagyatottsága fájdalma teherként ült mindannyiukon.

Hajni felismerte, hogy még mindig bűntudata van amiatt, hogy elköltözött otthonról, és hogy önálló életre vágyik.
Ezért talált sérült, kapcsolatfüggő fiúkat, akik kisajátítják, elszigetelik, „elrabolják” az apjától, hogy ne neki kelljen kimondania és képviselni azt, hogy „Apa, nagyon szeretlek, tisztelem a sorsodat, de felnőttem és más férfi lesz a legfontosabb az életemben”.


Bíró Rita life coach
Megjelent: Életszépítők – Ökokreatív Életmód Magazin
Fotó: Marta Bevacqua

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése