Pusztító Animusszal élni.


A Nőben lakó férfi lélekrész – az animusz.
Általában az első férfi, akivel egy nő találkozik, az apja, aki ezért nagyon mély hatással van a kislányra. Egy lány esetében az apjával való kapcsolata és az apáról való leválás mindig nagy szerepet játszik a nővé fejlődésében.

Lehet, hogy az apa gonosz, vagy nehéz ember, de esetleg egyáltalán nem az. Lehet, hogy a kislány egyszerűen csak nem kedveli. Akárhogyan is legyen, ha a kapcsolatuk negatív, akkor a lánynak később gondjai lesznek a férfiakkal. Előfordulhat, hogy egyáltalán nem tud férfiakhoz közeledni.
Ha életében az első férfi maga volt a borzalom, akkor számára minden férfi maga lesz a borzalom. 

Amikor a nőben lakozó férfikép, az animusz negatív alak, akkor olyan gonosz hatalom, mely pusztítóan hat az ember életére. Elszigeteli a nőt saját nőiességétől. Elvágja az emberi melegségtől és kedvességtől.
Ha nem ennyire drasztikus a helyzet, akkor csak olyan lesz, akire azt mondják, hogy nagyon nehéz eset: vitatkozik a férfiakkal, provokálja, kritizálja és megpróbálja megalázni őket. A visszautasításuktól viszont tart, s ez megnehezíti a partner helyzetét.

A legnagyobb tragédia, amit a negatív animusz egy nőben okoz, hogy ugyanazt műveli magával, mint amit az apja művelt vele.
Azonnal fellángol az összes erejével, amikor a nő beleszeret valakibe. Úgy próbálja meg elvágni a nőt mindenfajta kapcsolattól, hogy leértékeli és őrültségnek tartja azt. Ha egy nő hajlamos szerelembe esni, vagy érdeklődni egy férfi iránt, akkor felbukkan a negatív animusza, és ráveszi, hogy rombolja szét a kapcsolatot.

Szubjektíve a nő nem érti, mi történik. Azt hiszi, megátkozták. Épp, amikor beszélni szeretne a férfival, előjön belőle valami, és jelenetet rendez.
Aztán hazamegy, és zokog. Lehet, hogy kivetíti, és azt mondja, „Ő volt olyan undok velem”, de ha egy kicsit őszinte, akkor belátja: „Én rendeztem a jelenetet.” És nem tudja, mi az az ördögi mechanizmus, ami erre rávette.
Szeretne szeretni, de fogalma sincs, hogyan kell

A negatív animusz úgy viselkedik, mint egy féltékeny szerető. Meg akarja tartani magának a nőt, ezért elszigeteli minden kapcsolattól.

Amikor egy nőben az ellenkező nemű belső alak negatív, akkor az nagyon erős negatív ítéleteket személyesít meg önmagával szemben: „Te egy senki vagy. Soha semmi sem fog sikerülni. A férfiak nem szeretnek. Soha nem fogsz férjet találni. Nem vagy jó nő. Az életed mindig ilyen értelmetlen lesz, mint most.”
Ezek az önpusztító gondolatok elvágják őt saját nőiességétől, és elzárják a lehetőségét annak, hogy pozitív módon kapcsolódjon egy valódi férfihoz. 

Hihetetlen nagy gondot okoz a férfiaknak egy nőhöz viszonyulni olyankor, amikor „megszállva” tartja az animusz. Úgy tűnik, ilyenkor a nőt csak egyetlen cél vezérli: valamin vitát kirobbantani és azt mindenáron megnyerni, és ez így megy vég nélkül. Ugyanakkor, ha a férfi visszatámad, a nő sértett kislánnyá változik.

Az animusz bizonyos nőknél az anyai érzésekbe is bezavar, ha nem elég erős az anyai ösztönük. Ha egy gyerek például rosszul viselkedik, bőg, és kilöttyinti a levest a tányérból. Ilyenkor a felnőtt természetes reakciója az, hogy feldühödik, és kiabál egy kicsit. Ha nem viszi túlzásba, akkor a gyerek természetesnek fogja fel a dolgot, és meg se kottyan neki.
De akkor jön a rendőrfőnök animusz, és azt mondja belül az anyában, hogy „Nem, nem így kell gyereket nevelni. Így trauma fogja őt érni.” Úgyhogy az anya inkább lenyeli a mérgét, és sokkal rosszabbat tesz a gyereknek. Amikor már nagyon idegesítik, akkor ahelyett, hogy teli torokból rájuk üvöltene, hogy „Hagyjátok már abba, torkig vagyok veletek!”, inkább lenyeli az indulatait. A gyerekek viszont kifejezetten szeretik az erős reakciókat, ha szerető hangon mondják nekik

Egyszer, egy olasz fogadóban voltam, ahol egyetlen szakácsnő főzött az egész étteremre, körülötte meg ott sertepertélt legalább tizenkét kisgyerek. Folyamatosan kiabált velük, és osztotta a nyakleveseket. De soha nem láttam még olyan viruló gyerekeket, mert mindezt az anyai szeretet meleg légkörébe burkolta.

A gyerek nem csak arra reagál, amit az anyja tesz, és ahogyan viselkedik. Vannak olyan nők, akik látszólag nagyon jó anyák, de valami nem stimmel a tudattalanjukban. Eszembe jut egy szörnyű történet egy anyáról a két kislányával. Szerető anya volt, aki nagy gondot viselt a gyermekeire. Nem volt sem túl szigorú, sem túl engedékeny, de a két kislány folyton azt álmodta, hogy édesanyjuk farkasként belopózik a szobájukba és fenyegeti őket. Néhány évvel később az anya hirtelen pszichotikussá vált. Ebben az esetben a kislányok nem anyjuk jó viselkedésére reagáltak, hanem a beteg tudattalanjára. Úgy érezték, anyjuk beteg tudattalan természete fenyegeti őket.

A láthatatlan légkör sokkal nagyobb erejű annál, amekkorának látszik. Nem csak az számít, mit mondunk a gyerekeinknek, vagy mit teszünk velük. Az a fontos, hogy mi magunk egészségesek legyünk, és egészséges, pozitív légkört sugározzunk. A gyerekek még úgymond a tudattalanban lebegnek, a helyzetek légkörét érzékelik, és arra reagálnak.

Pusztán azzal át lehet alakítani a negatív animuszt, hogy a tudatba emeljük.
Ez pontosan ilyen nehéz, és ilyen egyszerű. Ha valaki rá tud ébredni és tisztán képes látni, hogy a magáról alkotott kritikus észrevételei és negatív véleményei valójában nem azonosak azzal, amit ő maga gondol, akkor ezzel visszaküldheti a pokolba az ördögöt. És akkor módja lesz nőként fejlődni.

(Forrás: Marie-Louise von Franz, Az álmok útján)
Fotó: themountainlaurel

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése