Igen, de nem.

„Igen szeretlek, de nem tehetsz meg velem bármit… Igen, szeretlek, de mindenemet nem adom oda.”
Bírd kimondani!

A szerethetőségedért nem kell megdolgozni
, a szerelemért nem kell megfizetni – vagy ha mégis ez történik, ott nagyon, nagyon fel kell ébredni, és ránézni, hogy mi történik benned! Miért történik ez veled. Mi az ár? Mi mindent engedtél kicsúszni a kezedből azért, hogy a kapcsolat megmaradjon?

Persze jól bele tudunk érezni, hogy milyen is lenne, ha a másik magához képest a legtöbbet hozná ki magából. De vedd észre, ha folyamatosan úgy kezeled őt, mintha már meg is tette volna! Főleg ha neki esze ágában sincs többet kihozni magából.

Vekerdy azt mondja, hogy a gyereknevelés egyik legfontosabb eleme, hogy egy kicsit mindig „a gyerek feje fölé nézz”. Ha hiszel ő benne, ha picivel többnek látod, mint ami, akkor fel fog nőni oda. Hogyha aszerint nézed, hogy milyen ő az adott pillanatban, akkor hátráltatod, ha azonban aszerint nézed, hogy milyenné és kivé is lehetne, akkor segíted őt az útján.
Igen, a párkapcsolatban is helye van az ilyesminek, de a felnőtt társad mégsem gyerek! Felnőtt felelősséggel és felnőtt eszközökkel rendelkezik, tehát helye van a határhúzásnak, a kapcsolat „szabályainak”, az elvárásoknak és a kölcsönösségnek, a legnagyobb szerelem és szeretet mellett is.

A tetteknek érdemes hinni. Olyan nincs, hogy a másikat mindig túlszereted, túl-óvod, túl-kíméled, és átsegíted mindenen… Ott valami sérül benned, valami elcsúszik.

Meddig hit, megszavazott bizalom, és mikortól illúzió a kapcsolat?
Meddig valódi az együttlét, és mikortól tart ott már csak a félelem – hogy még ez sem lesz, még ilyen sem lesz?
Meddig mersz tükörbe nézni, és mikortól már csak a másikat látni, hogy magadat ne kelljen?

Ha azt hiszed, hogy csak veled van a baj, akkor csiszolgatod, javítgatod, szerelgeted magad, tehát továbbra is megdolgozol a szeretetért.  Ő azt mondja, hogy szeret, de hogyan bizonyítja ezt?
Utal bármi arra, hogy tényleg? A mindennapjaitokban hogyan váltja „aprópénzre” a szót? Mindahhoz, ami neked fontos, ami a te „szeretet-nyelved”, ő mennyit ad? Beszélget? Megérint? Kíváncsi rád? Tudta, hogy összeköltözésre vágysz, de mindig van kifogása? Tudta, hogy a családi ünnepek kedvesek a számodra, de sosem jön el, vagy rendre csak ül a sarokban és irritálóan utálatos? Tudta, hogy gyereket akarsz, de csak halogat? Vagy meg vannak a gyerekek, de neki a munkája még mindig, sőt egyre fontosabb, és sosincs veletek?

Emlékszel még, ki voltál az elején?
Hogy mit akartál?
Hogy mire vágytál?
Hogy mire „szerződtetek”?

Hogy milyen értékek voltak a számodra fontosak?
Nem adhatsz oda mindent, mert akkor nem marad semmid!

Állj meg. Csinálj számadást, és amit elvesztettél, elengedtél, azt szerezd vissza. Gazdagabb leszel tőle Te is, és a kapcsolatotok is. Valótlan az a tükör, amelyik a másiknak mindig csak a szép oldalát mutatja. Légy őszinte önmagadhoz; majd mutasd neki is azt, ami van. Eldől, hogy mennyire lesz képes, mennyire akar majd veled lépést tartani. Elkezdődhet valami más, valami új.

Van-e bátorságod hozzá?

Bíró Rita life coach
Megjelent: Életszépítők – Ökokreatív Életmód Magazin
Fotó: gdefon

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése