Lehet-e meddő az, aki már szült?


A válasz: igen, persze, hogy lehet. Konkrét fizikai történés, de bármilyen fel nem dolgozott trauma hatása is okozhat meddőséget olyanoknál, akik korábban már képesek voltak foganni, szülni.

Két történet, két helyzet.

Csilla „habituális vetélő” volt. Megfogantak a babái, de a 8-14 hét táján elveszítette őket. Az orvosa támogatta, és kitartásra biztatta. Elmagyarázta, hogy Csilla méhe nem elég erős, és ahogy nőnek a magzatok, a méh fala feszülni, görcsölni kezd, kinyílik a méhszáj és Csilla elvetél. Szívszorítóan nehéz tanács, de csak azt tudja mondani, hogy mivel minden terhesség erősíti a méh izomzatát, előbb utóbb talán sikerül odáig húzniuk, hogy életbe tartható koraszülött jöhessen a világra. És így lett. Az ötödik várandósságból 1560 grammosan született meg Lili. Egy erős, életigenlő kis lány, aki gyönyörűen behozta a koraszülöttsége hátrányait.

Sajnos az ő születését két további vetélés, majd egy méhen kívüli terhesség követte. Csilla petevezetőjét ki kellett venni. A korábbi vetélések, és gyulladások miatt a másik petevezetője elzáródott, tehát Csilla orvosi értelemben, papírforma szerint meddő lett. Fizikai ok miatt. És ha szeretnének még vérszerinti gyermekkel próbálkozni, ahhoz lombikozniuk kell.

Annak ellenére, hogy Csilla tudta a meddőség fizikai okát, mégis szeretett volna „dolgozni” magán. Merthogy ilyenkor is érdemes! Nem mindegy, hogy ki milyen lelkiállapotban vág bele egy lombikprogramba.

Juditék közel tíz éve voltak már együtt, amikor elérkezettnek látták az időt, hogy babájuk legyen. Kisfiuk kapva kapott a „zöld jelzésen”, és azonnal megfogant. Vince könnyű várandósság után otthon, háborítatlan körülmények között született.

Minden idillien alakult, a kis családnak csupán a szokásos döccenőkön kellett átesnie. Altatás, elválasztás, krónikus fáradtság, kevesebb intimitás… De ezek könnyen kezelhető szakaszok voltak Juditék életében, mivel szerették egymást és mindig közösen keresték a megoldást is.

Kisfiuk már 3 éves volt, amikor tervezni kezdték a következő babát. Eleinte nem aggódtak, hogy nem fogan, mert úgyis volt más dolguk elég. Ovikezdés, költözés, építkezés… A második eredménytelen év után viszont Judit már orvoshoz fordult. Kiderült, hogy az egekben van a prolaktin szintje és nem volt peteérése sem. 36 évesen volt ekkor, de az orvosa csitította, hisz az előző terhességgel nem volt semmi gond.

Judit viszont ki akarta kutatni a fizikai tünetek mögött meghúzódó lelki okokat.
Judit 3 éves volt, amikor húga született. Súlyos fogyatékossággal, alig néhány évig élő pici lány. Az önismereti munka során az került felszínre, hogy Judit szüleinek sosem sikerült feldolgozniuk a kicsi halálát, és Judit azt a „hitet” hordozta, hogy a második gyermek beteg lesz.

Biztatunk mindenkit, hogy jöjjön el kutakodni önmagán, nézzen rá az elakadásaira és a tudattalan félelmeire, de ne azzal a hatalmas elvárással, hogy azonnal teherbe fog esni.
Hogy mi számít eredménynek?
Az, amikor elhiszed, hogy nem a pozitív terhességi teszt határoz meg és minősít. Ha nem bántod magadat azért, ha ez nem megy azonnal. Ha megengeded magadnak, hogy úgy csinálod, ahogy éppen bírod. 

Bíró Rita és Gősi Judó

Fotó: lestroischouettes

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése