ÖNMAGUNK MEGÉRTÉSÉNEK ÚTJA


Riport Bíró Ritával, az Éva Magazin különszámában.

Felgyorsult életünk megnövekedett terheivel szemben gyakran érezzük magunkat eszköztelennek és szorongatottnak. A feladathegyek közepette pedig sokszor  nehéz megőriznünk viszonylagos lelki egyensúlyunkat és egészségünket. Feszültségeink, „kiborulásaink”, lelki kríziseink idővel nem csak szomatikus betegségek kialakulásához vezethetnek. De hogyan védjük meg magunkat önmagunktól?

Tudunk-e változtatni viselkedési sablonjainkon, szert tehetünk-e arra a nélkülözhetetlen és helyes önismeretre, amellyel reálisan mérhetjük fel adottságainkat és lehetőségeinket, végső soron pedig azt, hogy érett, elégedett és örömteli életet élhessünk? 

Félelem az ismeretlentől

„Sokan élnek úgy, hogy rájuk dőlt a ház, de erről nem akarnak, vagy nem bírnak tudomást venni.  Ha szóba kerül az önismeret, a tudattalan, az elrontott gyerekkoruk lehetősége, és egyéb misztikusnak tűnő fogalmak, leggyakrabban az alábbi reakciókat hallom: „Félek a lélekbúvárkodástól!” „A múltamba nézni fájni fog.”„Ha megnevezem problémáimat, az életem összeomlással fenyeget” – mondja Bíró Rita  life coach, önismereti mentor, aki hosszú évek óta nyújt segítő kezet a mélypontra jutottaknak abban, hogy kibogozzák, elfogadják és lelkükben helyrerakják életük érzelmi gócait. 

Kicsomagolni a cipelt batyut

Kata már több éve próbált teherbe esni, de sikertelenül, bár orvosilag minden rendben volt nála.  Ekkor fordult hozzám – meséli Rita. – Több hónapig találkoztunk, mire felszínre kerültek Kata gyerekkorának fájdalmai. Hogy annak idején sosem dicsérte az anyja, sőt rajta vezette le az összes keserűségét; mintha a kislány bűne lett volna az, hogy világra jött egy szörnyű házasságba. Gyakran ok nélkül is megütötte őt. Ha beteg volt, nem ápolta, és útmutatást sem adott neki az élethez. Viszont a szabályok betartását mereven megkövetelte tőle. Az édesanyjától meg nem kapott szeretet megrendítő hatással volt Kata önbecsülésére, az önmagáról alkotott képre és a nőiességére. Maga sem tudott róla, de azt a „hitet” hordozta, hogy az anyák nem jók, és ez gátolta nála a foganást. Nem volt könnyű önmaga elfogadásán dolgoznia. De végül elhitte, hogy jó édesanya lesz.”

Az önismereti munka nem könnyű, akár félelmetesnek is tűnhet a “befelé” vezető út, ahol rajtunk kívül nincs senki és ahol fáldalmas emlékekkel, mélyen eltemetett traumákkal szembesülhetünk. Ráadásul a változáshoz hosszú idő kell, kitartás és bátorság. A szakember szerint azonban, a megfogalmazásra és kicsomagolásra kerülő “hozott batyu” általában megkönnyebbüléssel és a felszabadultság érzésével is jár. 

Változó, hogy kit milyen probléma vezet el önmagához, minek a feszültségét szeretné letenni. Lehet ez párkapcsolat, vagy épp annak a hiánya, munkahelyi őrlődés, döntésképtelenség, ambivalens szülő-gyermek viszony, vagy egy krónikus betegség. „Bármely betegségtől szenved valaki, ezek mind jelek” – állítja szakértőnk. „A betegség olyan feszültségeket okozó helyzetekről, érzelmekről tanúskodik, amelyekre nem tudunk nemet mondani, a testünk azonban igen.” A stressz, a boldogtalanság, a gyógyítatlan sebek által vezérelt élet rengeteg erőt emészt fel.

Érdekes és elgondolkodtató tény, hogy a fizikai szenvedésekről a legtöbben természetesebben beszélnek egy orvosnak, mint érzelmi megpróbáltatásaikról. Pedig amit elnyomunk, kizárunk, temetetlenül hagyunk, az testi tünetként visszatér. Kibillen a hormonrendszer, fekélybetegségek keletkeznek, jöhet allergia, ízületi gyulladások, autoimmun betegségek, és daganatok. Akinek a születését nem akarták, akit vertek, vagy akinek végig kellett nézni a szülei verekedését, veszekedését, akit molesztáltak, akinél alkoholista vagy pszichésen beteg volt az egyik (vagy akár mindkét) szülő, annál nagy eséllyel jelennek meg később a komoly testi tünetek. Akit traumatizáltak, az testileg megismétli azt az élményt, amelyre nem emlékszik tudatosan. Gyakran egy életen át foglya ennek az ismétlésnek, esetleg ő maga is továbbadja ezt a traumát a következő generációnak.

A kérdés, hogy ki mikor hajlandó szembenézni az elhallgatott, elnyomott gondolataival, és érzéseivel? Amikor a párja elhagyja? Amikor beteg lesz? Amikor parttalan szomorúságot érez? Amikor a gyerekei rávágják az ajtót?

Te is megtanulhatod

Ha az ember szembenéz élete nehéz kérdéseivel, ha megkeresi önmagában a válaszokat, akkor nem ragad bele a veszteségek fájdalmába, a meg nem oldott helyzetek dühébe, akkor nem hergeli magát évekig tartó, rossz helyre kivetített gyűlöletbe, bizalmatlanságba. Aki elkezd egy kicsit tudatosabban foglalkozni önmagával, az egy idő után észre fogja venni, hogy mikor és kiktől szorul a gyomra, vagy kezd fájni a feje… Lassan meg fogja látni, hogy mi vált ki belőle indulatokat, és hogy min tudna változtatni. A felszínre hozott és kimondott fájdalom feldolgozható, ha van készség, akarat és segítség hozzá.

„A megfelelés, a tökéletességre való törekvés, a szeretetért és elismerésért való küzdelem a legdurvább stresszfaktor” – állítja Rita. „Nem véletlenül teszem fel olyan gyakran azt a kérdést a hozzám fordulóktól, hogy: tökéletes akarsz lenni vagy egészséges?”

A múltat nem lehet megváltoztatni, de az önismeret segítségével megváltozhat az ember hozzáállása a múltban történtekhez. Amit tudatosítunk, azt fel lehet dolgozni, és át lehet írni. Amiről tudunk, azt már tudjuk úgy képviselni mások felé, hogy ne sérüljenek a kapcsolataink és ne sérüljünk mi magunk sem.  

Aki képessé válik arra, hogy visszatekintsen az életére, hogy újragondolja a sikereit, a tévedéseit, átélt fájdalmait, és örömeit – az derűsebb és nyugodtabb lesz. Ha elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a kudarcaival, akkor okulni is fog belőlük. Megértheti, hogy nem kell, hogy a múltja határozza meg jövőjét, hiszen ő maga másképp is dönthet.

Ahogy Popper Péter írta: „…ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magadat, és el tudod majd fogadni sorsodat is.”

Minden önismeretszerzés folyamat, tevékenység, a kitűzött céloknak alárendelt, sajátos eszközökkel végbemenő munka. Nincs egyetemesen alkalmas és kizárólagos „csodamódszer”.
Ha problémáink inkább az emberi kapcsolatok, párkapcsolat és a család területén sűrűsödnek, akkor több hasznot meríthetünk a csoportban végzett önismereti munkából, illetve a pár- és családterápiában való részvételből,  mert itt a kapcsolatok zavarainak feltárására és a hibás minták átalakítására nagyobb hangsúly kerül. 

A csoportok megtartó ereje hihetetlenül nagy. Mások történeteinek, tapasztalatainak átgondolása, illetve maga a sorsközösség rengeteget segíthet. A többi résztvevőtől érkező figyelem, elfogadás és empátia gyógyító hatású. Az elszigeteltség, a magára maradottság, az elcsigázottság érzésének megosztása, közös hordozása segíthet és támaszt adhat, a közös sors adta tapasztalatokból építkezni lehet, ötleteket nyerni, és erőt meríteni. Ha viszont a nehézségek egyes, jól körülhatárolt helyzetekhez kapcsolódnak – fóbiák, szorongások, téthelyzetben „lefagyások” - akkor ésszerűbb bizonyos, célzott viselkedési tréninggel indítanunk a megoldáskeresést. Az egyéni terápia pedig az, ahol a legtöbb idő jut a személyes életút felidézésére, ahol tágabb tere van a kérdéseknek és a válaszoknak.

Megjelent az Éva Magazin „Egészség” különszámában (2016. október)

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése