Lombikbaba vagyok


Számatlan ok vezethet idáig, mind egyedi történet, de valamiben mindegyik hasonlít: az asszisztált reprodukciós eljárások igénybevételéig legtöbbször hosszú, rögös út vezet, hónapok, évek ciklusfigyelésével, menetrendszerű szexuális élettel, orvostól orvosig, vizsgálatról vizsgálatig járkálással, a meddőség diagnózisának sokkjával, a feldolgozás gyászával, a párkapcsolat ebből eredő nehézségeivel, a női/férfi önértékelés, önbecsülés csökkenésével  és a saját testbe vetett hit megkérdőjelezésével.

Aztán jönnek a kezelések, a stimuláció, a vizsgálatok, az injekciók, a macera, a mellékhatások, az aggodalomteli várakozás, a nehezen múló napok, hetek, a tervezgetés, reménykedés, és jönnek a kudarcok, a három hónap múlva lehet újra próbálkozni. És három hónap múlva újra, és újra, amíg ott nem vírít a terhességi teszten az a bizonyos két csík. És akkor jön az öröm, a földöntúli boldogság, majd általában egy fokozott figyelemmel követett és aggodalommal megélt kilenc hónap.

Ez a szülői oldal. De mi van a babával, az egyre cseperedő gyerekkel?

A modern pszichológia számára ma már nem is kérdés, hogy az emberi élet nem a megszületéssel, hanem a megfoganással kezdődik. És az anyaméhben eltöltött időszak minden ember életében hihetetlen nagy jelentősségel bíró időszak, amely kihatással van a későbbi fejlődésünkre, személyiségünkre. 

A magzat kompetens, már ebben az időszakban lát, hall, szagol, mozdul, érez, tapasztal, felfedez és a maga eszközeivel interaktívan kommunikál az őt  körülvevő környezettel. Megfelelő körülmények között, speciális, módosult tudatállapotot igénylő módszerekkel ezek a korai tapasztalatok felidézhetők, – pl. haptonómia- megtapasztalhatjuk, milyen érzés volt magzatnak lenni az anyaméhben, átélhetjük a saját születésünket, sőt, hozzáértő terapeuta segítségével korrektíven “újrakódohatjuk” az ebből az időszakból elraktározott emlékeinket.

Ebben az olvasatban már érthető, miért kezdtem Ádámtól-Évától, Biztosan magad is sejted: ha az élet a fogantatáskor kezdődik, akkor az asszisztált reprodukciós eljárással fogant embriók esetében ez merőben más tapasztalás, mint természetes úton fogant társaiknál.

Ezek a gyerkőcök sejt szinten érzik, tudják, hogy “velük valami más”, de fogalmuk sincs mi az, s mint ilyen, cseperedve belső bizonytalanságot, bizalmatlanságot élhetnek át. A családban a fejük felett elhangzott mondatokból -következtethetnek erre-arra, de sajnos a gyermeki fantázia gyakran félreértelmez dogokat, más irányba tereli a gondolatokat. A lombik, labor, injekció szavak jelentését a gyerek nem ismeri, vagy más, már félelemmel asszociálódott kontextusból ismeri, ettől megijedhet, szorongást kelthet benne. Volt olyan lombik gyerkőc, aki hónapokig arról rémálmodott, hogy fagyasztóba zárják testvéreivel együtt- egyke volt akkor még- , és rettegve ébredt meg éjszakánként, mindaddig, amíg nem meséltek neki a szülei a fogantatásának körülményeiről, játékosan, a saját életkorának megfelelően, a kérdéseire választ adva, további kérdések feltevésére bíztatva. Ha jószándékú barát, ismerős száján csúszik ki a egy mondat, a gyermek gyakran a szülőket hibáztatja: Miért nem mondtátok?

És tényleg: miért is nem? Hiszen minden gyermek életében eljön az az időszak, amikor a kedvenc meséje a saját világra jövetelének története lesz. 

A titkok, elhallgatások mindig mérgezőek egy családban, és a gyerek pontos kis radarjai abban a pillanatban úgyis megérzik: itt valami bűzlik. Ha pedig szeretnétek kistesót, nagy valószínűséggel úgyis végigasszisztál majd veletek egy újabb lombikot, csak ezúttal már nem főszereplőként, hanem külső szemlélőként. Valamit mondanod kell a felmerülő kérdéseire. Miért van az a rengeteg hozzá-ne-nyúlj-gyógyszer a hűtőben? Mik ezek a szurik, ugye anyu nem vagy beteg? 

Érdemes átgondolnod, hogy ha nem szívesen beszélsz a gyermekednek a lombikról, az vajon miért van. Esetleg te magad nem vagy rendben a történtekkel, szégyelled, vagy úgy gondolod, ááá, kicsi még, úgysem értené, aztán valahogy elsikkadnak a dolgok?  Ha te magad rendben vagy a lombik történeteddel, és már csak mosolyogsz a fórumos trollok “amit nem ad meg a természet azt nem kell erőltetni” hozzászólásain, sőt!, ha már nem is olvasgatod ezeket a fórumokat- akkor biztosan örömmel mesélsz a gyermekednek arról, hogyan érkezhetett ő is a szívetekbe, az életetekbe, a családotokba.

Forrás: anyubeteg.hu

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése