Nárcisztikus személyek áldozatai mesélnek…


Az utóbbi években meglehetősen sok könyv jelent meg a nárcizmusról. Ennek ellenére a nárcizmus fogalma az emberek zömének továbbra is idegen, illetve félrevezető.

Beszélhetünk nárcizmusról, nárcisztikus zavarról, nárcisztikus személyiségzavarról, nárcisztikus jellemzavarról, vékony és vastagbőrű nárcisztikusról, énzavarosról és pszichopatáról. 

Tuija Välipakka és Arja Lehtosaari „A lélek meggyilkolásának száz módja” című könyvében a nárcisztikus kifejezést a nárcisztikus személyiségzavar különféle szintű megnyilvánulásaira, és a nárcisztikus magatartási vonásokat mutató személyiségzavarokra alkalmazzák.

Túl kedves vagy? Szívesen jársz mások kedvében? Az önbecsülésed, önértékelésed alacsony? Megteszel a társad kedvéért olyan dolgokat is, amelyeket egyébként nem is szeretnél? Hiszel a szerelem (mindent meggyógyító) erejében? Más boldogsága és jóléte előbbre való a sajátodénál? Könnyen hibáztatod magad? Hozzászoktál ahhoz, hogy feltételes szeretet fogadj el?

A szakértők azt mondják, hogy ha ezekre a kérdésekre igennel feleltél, igazi álompár vagy egy nárcisztikus személy számára.

De vajon válhatsz-e áldozattá akkor is, ha a fentiek közül egyik sem igazán jellemző rád? Miért tett rád mély benyomást a nárcisztikus személy bűvereje?

Ha a terapeuták sem találnak semmi kivetnivalót az elbűvölő nárcisztikus viselkedésében, hogyan feltételezhetjük, hogy a partner a kezdeti időszak rózsaszín ködén keresztül észrevegyen bármi hibát? Hogyan hihetnénk valamiben, aminek a létezéséről még csak nem is tudunk?

„Ha kedves vagy és alázatos, azt a nárcisztikus úgy megszimatolja, mint cápa a vért.”

„Gyereket akart és új életet. Én gyereket akartam és biztonságot. Tulajdonomat képezte egy birtok, és több ingatlanrészvény. Neki semmije sem volt. Új kezdetre vágytam. Könnyű préda voltam.”

„Akkor még nem tudtam, hogy ha kicsit is azt érzem, hogy mekkora mázlim van, és milyen csodás halat fogtam ki, akkor azt azon nyomban el is kell engedni. Mivel túl szép ahhoz, hogy igaz legyen – és ez szó szerint is igaz: túl szép ahhoz, hogy IGAZ legyen.”

„A kezdeti bűvölet idején még nem két lábon járó riasztó volt!”

„Honnan tudtam volna, hogy ez a férfi, aki a tenyerén hordozott, egyszer még bántalmazni fog, hogy a megvetés és a kizsigerelés sötét vermében fogok vergődni? Minden jel, ami később tudatosult bennem, annyira diszkrét volt. Inkább gyanakodtam volna magamra az üldözési mániám miatt, semmint rá.”

A nárcisztikus pontosan megérzi a másik szükségleteit és hangulatát. Ez teszi számára olyan könnyűvé a manipulálást és a hazudozást. 

Azok, akik a könyvben elmondták a történetüket, kivétel nélkül úgy írták le a nárcisztikust, mint egy olyan embert, akit lehetetlen kiismerni. Az áldozatok mind azt érezték, hogy soha nem jutottak igazán közel hozzá. Még évek múltán is olyan volt, mintha egy álarc mögül nézne rájuk. Néha előfordult, hogy a védőfal eltűnt és az áldozat úgy érezte, végre látott egy villantást a másik valódi lényéből. Vagy mégsem. Az is csak egy szerep volt?

Időnként előfordulhat, hogy az áldozat azt veszi észre, szép lassan olyanná kezd válni, mint maga a nárcisztikus. Ugyanúgy káromkodik, holott normálisan nem tenne ilyet. Dühkitöréseket kap, üvölt, tör, zúz. Az efféle szélsőséges segélykiáltások akkor jelennek meg, amikor az áldozat már régóta elfojtja a dolgokat, és senki sem hallja meg a segélykérését. A nárcisztikus ilyenkor vélhetően elégedett. Elérte, hogy áldozata elveszítse az önuralmát. 

Annak ellenére, hogy a nárcisztikus és áldozata ugyanazt cselekszi, a tettük mögött húzódó motiváció más – míg az áldozat dühe túlélésért való küzdelem, és a szabadság felé próbál kitörni a másik hatalma alól, addig a nárcisztikus egyetlen célja, hogy megalázza, semmibe vegye partnerét.

A függőségekre hajlamos embernek mindig szélsőséges élményekre van szüksége ahhoz, hogy elégedett legyen.

A nárcisztikusra jellemző, hogy egyik kapcsolatból a másikba sodródik, keresi élete csúcspontjait, például azáltal, hogy újra és újra átéli a „lángoló szerelmet”.  A nárcisztikusnak többféle függősége is kialakulhat – az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek mellett például függő lehet a munka, a szex, a testedzés, a vásárolgatás, az internetezés és bármi olyan tevékenység terén, amely felfokozza a kedélyállapotát, illetve lenyugtatja azt. Ezzel enyhül, csillapodik a belső nyugtalansága, ürességérzése.

Az áldozatok beismerik, hogy a nárcisztikussal megélt szép pillanatok egy fokkal szebbek voltak, mint a bárki mással megosztott élmények. A nárcisztikus újra és újra csúcsélményeket kínál az áldozatának, ezzel tartja őt fogva, aki így elkezd vágyakozni a  „túlságosan szép” pillanatok után. A nárcisztikus eltorzítja áldozata világképét, aki egy furcsa mesevilágban találja magát, ahol minden tükör görbe. Észleli a rossz közérzetet, de nem érti, mi okozhatja azt.

Valójában az áldozatok megszokják ezeket a túlcsorduló élményeket, vagy a nárcisztikussal, vagy már gyerekkorukban, és nem veszik észre a hétköznapok abszurditását. A szituációk egyre furcsábbakká válnak, de a zsibbadtság is ugyanolyan mértékben fokozódik. Minden, ami hosszabb ideje tart – akár az erőszak is – normálisnak kezd tűnni.

Minden függőségi állapot palástolt szorongásból ered. Olyan helyzetből, amivel az adott egyén nem hajlandó szembenézni. Nem a kapcsolat, vagy a partner a szorongás oka – az csak előhozza az emberben elásott szorongást.

A nárcisztikus az egész környezetét megbetegíti. Az áldozat helyzete ebben a képletben meglehetősen ellentmondásos. Kívülállónak lehetetlen ezt megértenie. A kapcsolatból való kilépés erőn felüli próbatétel lehet – és ezt csak bonyolítja az áldozat folyamatos manipulálása, amit annál kitartóbban gyakorol a nárcisztikus, minél erősebben érzékeli az áldozat részéről a leválási szándékot. 

A válási szándék erőszakáradatot vonhat maga után, vagy fokozza az addigi erőszakosságot. A nárcisztikus személy a társa szakítási, leválási kísérletét durva elhagyásként éli meg, és az ilyenkor felszabaduló érzelmeit nem képes biztonságosan kezelni.

Kontroll és bosszú – a rejtett hatalom

Sok nárcisztikus titkolja a pénzügyeit: hazudik a fizetését illetően, azt feltételezi, hogy az áldozata képtelen felfogni a család pénzügyi helyzetét, elrejti jövedelmét a családja elől, és titkos beruházásokba fog. Hazudhat az időbeosztásáról is, hogy mikor, hol és kivel van. Nem jelenti be előre utazásait, a terveit az utolsó pillanatban is megváltoztathatja. Jelentéktelen dolgok miatt kaphat dühkitörést, vagy számítóan kedveskedő lehet. 

A viselkedése folytonos kiszámíthatatlansága és a különös büntetési módok összezavarják az áldozatot, és egyben függővé is teszik a „főbírótól”, aki látszólag a markában tartja az egész világot. Mivel az áldozat nem tudja, hogy mi minek a következménye, bizonytalanságban és stresszben él.

Egy nárcisztikus folytonos bizonytalanságban él önmagával és a világgal, fél a kontroll elvesztésétől – annak ellenére, hogy kifelé éppen ellenkező képet fest magáról. Az élet számára olyan, mint a küzdősport. Minden kritikát fenyegetésként él meg – akkor is, ha az nem őrá irányul. Pszichésen állandóan túlfeszült, a fenyegetettség érzését éli meg, és ezt rávetíti a hozzá közel állókra is 

A nárcisztikus számra a legrosszabb – a saját érdekedben viszont vélhetően a legjobb dolog, amit tehetsz – ha teljes mértékben figyelmen kívül hagyod őt.

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése