Miért házasodunk?


„Mert kell, hogy legyen szemtanúja az életünknek. Egy milliárd ember él ezen a bolygón, ugyan mit számít egy élet. De a házasságban ígéretet teszünk, hogy mindenre odafigyelünk. A jóra, a rosszra, a szörnyűségre, a csip-csup dolgokra. Mindenre, mindig, mindenhol. Azt mondjuk az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, én a tanúja leszek.”

Azért házasodsz, hogy szeretve legyél. Hogy szerethess. Hogy tartozz valakihez. Felnőtt módon. Társként. Hogy új „birodalmat” alakíthass, a magadét, a magad módján. A szüleidtől függetlenül. 

És hogy mikor csinálod jól? 

Amikor a másikat elfogadod, és úgy szereted, ahogy van, és nem úgy, ahogy Te akarod, hogy legyen. Amikor már a valós embert látod, ő belé vagy szerelmes, nem pedig egy kivetített eszményképbe. Egy kapcsolat nem épülhet arra, hogy a másik megfelel-e az elvárásaidnak, vagy az ideáljaidnak. Az elvárásaidban mindig csalódni fogsz. Ráadásul tönkreteszik, és megölik a realitást. 

Akkor csinálod jól, ha érted, mit jelent az, hogy egy pár nem két ember összege. Ő nem a másik feled, és nem is a hasonmásod. És persze a párkapcsolatban is szükséged van önmagadra. Ki kell élvezned a szerelem minden pillanatát, de nem szabad elfeledkezned saját magadról sem. 

Akkor csinálod jól, ha bízol önmagadban, bízol a másikban, és kettőtök erős kötődésében annyira, hogy tudod: túlélitek a tévedéseket és a melléütéseket.

Akkor csinálod, jól ha elfogadod, hogy a kezdeti lángolás idővel átalakul. Már nem repdesnek pillangók a gyomrodban, és a másik egyre kevésbé lesz misztikus a számodra. Nem lehetsz szerelmes egy életen át. Ez az egyik rossz hír. 

A másik pedig az, hogy kompromisszumok nélkül nem fogsz tudni együtt élni a pároddal. Kölcsönös alkalmazkodás nélkül (amikor elengeded néhány vágyadat és igényedet a másik kedvéért) nincs közös élet. A kompromisszum nem önfeladás!

Akkor csinálod jól, ha nem fordulnak át benned negatívba a társad azon tulajdonságai, amelyek kezdetben vonzóak voltak a számodra. Ezen most gondolkodj el egy kicsit. Hogy van-e ilyen nálatok? Ha tetszett például az, hogy önálló, akkor megfájod-e mostanra azt, hogy „kizár” a dolgaiból?  Vagy ha szeretted benne azt, hogy elfogadó és sosem vitatkozik, akkor bajod van-e mostanra azzal, hogy „zárkózott, és nem osztja meg veled a véleményét, az ellenérzéseit, vagy a dühét”?

Harcoltok-e olyan miatt, ami összehozott benneteket?

Akkor csinálod jól, ha elfogadod, hogy „van, amit nem lehet átlapozni”. Ha nem hiteted el magaddal, hogy a szüleiddel való, fel-nem dolgozott, meg nem oldott nehézségeid érintetlenül hagyják majd a házasságodat. 

Ha nem mondod azt, hogy „nem érdekelnek többé a szüleim, mert új életet kezdtem a saját családomban”. Ilyen egyszerűen nem létezik. Az ilyenekre megy rá a párkapcsolat.

Akkor csinálod jól, ha le tudsz ülni a másikkal és megbeszélni azt, ami éppen rossz. Azt például, hogy lett köztetek néhány centi eltérés, amit még azért ki lehet egyenesíteni. Mert e nélkül az a néhány centi egy idő után olyan lesz, mint egy kinyitott olló. Ami az elején még csak egy kis távolság, az olló szárainak a végén már sok. 

Akkor csinálod jól, ha őszinte vagy önmagaddal. Amikor nem csapod be magadat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Hazugságra nem lehet tisztességes kapcsolatot alapozni, mert biztosan összeomlik.

(az idézet a Hölgyválasz című filmből való)

Bíró Rita life coach
Megjelent: Életszépítők Magazin

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése