Ha nincs, aki bántson – én bántom magamat.


Bea nagyon szép fiatal nő. Bájos arcú, gyönyörű alakú, van érzéke a divathoz, sportol, tanul, képzi magát… Így, leírva, szinte túl tökéletes. De a lány önmaga értékeiből semmit nem lát meg, semmit nem hisz el – átjárja az önmagával kapcsolatos, csontig hatoló szégyen és kisebbrendűségi érzés. 

Bea társra vágyik; arra, hogy egy férfi szeresse, miközben egyáltalán nem hisz önmaga szerethetőségében. Elzárkózik, bezárkózik a külvilág valódi jelzései elől. Ha például belép valahova, megfordulnak utána a férfiak, odamennek és szólnak hozzá, de Bea olyan, mint elátkozott mesebeli királylány – észre sem veszi, meg sem hallja ezeket, hanem behúzott vállal továbblép. És úgy éli meg, hogy ismét egy keserves, kínos rendezvény résztvevője, ahol ő a szürkezónába szorul, és észre sem veszik! 

Bea hihetetlen erővel képes gyanakodni, félni, és bántást látni mindenhol – érzése szerint az emberek csak azt várják, hogy bebizonyíthassák, ő nevetséges és alkalmatlan az életre. 

Időnként magára erőltet egy-egy netes párkeresőn szervezett randevút, de napokkal előtte már nem alszik, nem eszik, elhanyagolja a sportolást és még a munkájára is képtelen figyelni.  Lejátszik ezer plusz egy jelenetet, „belső párbeszédezik”, hogy megtervezhesse a találkozás menetét.

Felvállalja, ha megtetszik neki a fiú? Kimutassa? Ne mutassa? Hagyja meg a másiknak a kezdeményezést? Hallgasson? Csacsogjon? Okos legyen? Vagy inkább buta? El merje mondani, hogy mi minden érdekli? Vagy igazodjon a fiúhoz? Hosszan válaszoljon, vagy röviden? Ha szépen felöltözik és sminkel, nem lesz túl sok, nem lesz ijesztő az igényessége és a szépsége? Mi van, ha a fiú hátrébb tart a karrierjében őnála? Vagy ha nincs még saját lakása? Akkor biztos, hogy a közös otthon megteremtésében neki kell majd vállalnia az oroszlánrészt. Az már kész kihasználás. És hát milyen férfi az olyan, aki élősködik egy nőn? Az biztos rossz apa is lesz. És a két gyerek születése után majd jól elhagyja őt, úgy, hogy még gyerektartást sem fog fizetni… 

Még az első közös kávén sincsenek túl, de Bea már becsapva, eldobva érzi magát, mert be is szippantja mindaz, amit fejben lejátszik! Sír, szétesik, belebetegszik, dühös lesz, a férfiak ellen acsargó és reményvesztett.

Az önismereti úton is nagyon nehéz Beát kísérni. Bár egyre erősebb, el tudja hallgattatni a démonjait, és néha már képes megvetni a lábát a valóság talaján, rossz napjain a támogató mosolyban is szánalmat lát, a visszajelzéseken megsértődik, összeomlik. Bántásnak, megszégyenítésnek veszi, úgy érzi, sérti, megalázza, és megfosztja őt a változás lehetőségétől…

Bea nem dilis, nem egy „szimpla klinikai eset”… Ő egy mélyen sebzett nő, akivel a lehető legdurvábban éltek vissza kislányként a szülei. Az apja tíz éven át molesztálta őt… Amikor Bea menstruálni kezdett, nem bírta tovább, és elmondta az anyjának az egészet, aki hazudozó kis mételynek nevezte a lányát, és azt kiabálta neki, hogy hisztis kamaszként meg akarja mérgezni a szülei kapcsolatát. Azután, mikor az asszony maga kapta rajta a férjét egy évvel később, hogy a zokogó Beán fekszik, némán kifordult a szobából. Aznap, vacsora után csak annyit mondott a lányának, hogy "nem mondhatod el soha senkinek, mert bajba kerülsz és senki nem fog többé szeretni!"

Bea retteg a férfiaktól, de ezt nem meri látni és elfogadni, mert azzal valahogy kézbe kéne vennie a megerőszakolása történetét. Erre még nincsen készen. Szívből remélem és kívánom neki, hogy idővel „adjon majd magának engedélyt” a továbblépésre.

Bíró Rita life coach
Megjelent: Életszépítők Magazin

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése