„Nem vállalok boldogabb életet, mint ami az anyámnak jutott!”

Linda 36 éves, szép, tanult és okos nő volt, aki boldog, bizalmon alapuló párkapcsolatra vágyott. Mégis olyat választott, amely tele volt harcokkal, feszültségekkel, botrányos jelenetekkel, és ízenként emésztette fel Linda önbecsülését.
Linda barátja már túl volt két házasságon, 3 gyerektartást fizetett, tanulatlan, anyagilag lecsúszott, kiszámíthatatlan munkaidejű férfi volt - és mindemellett utalást sem tett arra, hogy el szerette volna venni a lányt. Valójában ő is szégyellte a férfit, és nem érzett tiszteletet iránta. Ezt ki is mutatta; nem vállalta őt a kollégái előtt, megszégyenítette, kiabált vele, kirúgta a lakásából, majd egy héten belül visszafogadta.

Ilyenkor azt mondogatta magának, hogy ő a férfi utolsó esélye: ha sikerül őt tanulásra és állásváltásra bírnia, akkor megváltozik minden. Varázsszemüvegén keresztül időnként úgy látta, hogy a férfi jó szívű és értékes, csak ezt más nem veszi észre. A vállán cipelte a férfi szüleinek elvárást is, akik szerint egy ilyen „kedves, jól kereső és tanult nő" fogja helyes útra terelni a fiuk életét.  

A közös munka során felszínre került, hogy Linda gyermekkori tapasztalatai olyan „hitként" éltek benne tovább, melyek alapvetően meghatározták a jelenét:  Egészen kicsi volt még, amikor édesapjának szeretője lett. Édesanyja szívbeteg volt; már az is kockázatos volt, hogy Lindát megszülte. Mikor férje végül elhagyta, életveszélyes állapotban vitték kórházba.

Linda 4 évesen nézte végig, ahogy apja kilép az ajtón, az anyja pedig szinte belehal. Édesanyja rohamai innentől kezdve kiszámíthatatlan rendszerességgel követték egymást és a kislány sosem tudta, hogy viszont látja-e még, miután elszáguldott vele a mentő. A betegség miatt sokat nélkülöztek, Linda már iskola mellett is munkát vállalt, szinte ő lett a családfenntartó.

Édesanyjával sosem váltak le egymásról, és nem húzták meg a felnőtt léttel járó egészséges határokat. Az apja drasztikus távozása és anyja rendszeres kórházi tartózkodásai Lindát megtanították mélyen rettegni az elhagyatottságtól és a veszteségtől. Emiatt fél kötődni.
És átvette anyja hitét is, miszerint a férfiak megbízhatatlanok és csak fájdalmat okoznak.

A támaszadást ismerte, de az egyenrangúságot nem. Alulról választott, hogy ne csalódhasson, miközben megvetette magát ezért. A „se veled, se nélküled" kapcsolat volt az a tükör, amely megmutatta Lindának, hogy milyen ellentmondások és félelmek dolgoztak benne, és hogy milyen megdolgoznivaló témák vártak rá: a párkapcsolati mintája, az apa-és férfiképe, az édesanyjával való „szerepcseréje"...  

Terápiába járni nem könnyű. Olyan összefüggéseket mutat, melyek elsőre talán érthetetlenek, és felfoghatatlanok. A beszélgetések során régi sebek szakadnak fel, és kiderül, hogy mennyi döntésünkért, vagy addig halogatott konfliktusunkért kell tudni felelősséget vállalni.

Bíró Rita
fotó: gdefon
Megjelent: Életszépítők Ökokreatív Életmód Magazin

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése