A negatív anyakomplexusról

Kiből válhat rossz anya?

Az olyan anyából, aki nem akart gyereket, és utólag sem tud belenyugodni a létezésébe.
A túlhajszolt anyából, akinek partnere nem vállal részt a szülői feladatokból. És a munkáját is lebecsüli.
A túl sokat követelő anyából, aki nem a gyermeket, hanem önmagát látja, és nemigen hagyja, hogy a gyermek a saját lényének megfelelően fejlődjék.
Abból a nőből, aki eredetileg maga is negatív anyakomplexusú, és ebből nem tudott kinőni.

A negatív anyakomplexus jellemzője az az életérzés, hogy minden olyanért meg kell küzdened, amire természetes módon szükséged van.
A semmit sem követelő szeretet helyett, a meghitt otthonosság, táplálék, védettség, érdeklődés és odafordulás helyett az életérzés itt a magány, a kiszolgáltatottság, a nyomasztó érzés: amit kapok, nem elég ahhoz, hogy éljek, de sok ahhoz, hogy meghaljak.

A negatív anyakomplexus hatására kialakul az ősbizalmatlanság, vele az általános szorongás, és az a ködös érzés, hogy nincs jogod létezni.
Ha így nőttél fel, akkor meggyőződésed, hogy rossz vagy, és rossz világban élsz. Hogy jobb volna nem is létezni. Hogy a világ olyan, amilyen, de ha bajod van, csak saját magad okolhatod.
Elsődleges tehát a bűntudatérzés, és ez mélyen gyökerezik. Ha gyerekként úgy érzed, nincs jogod élni, méghozzá a saját hibádból, akkor mindent megteszel, hogy a létjogosultságod kivívd (ha megvan benned a kellő vitalitás).
Irgalmatlanul magas, teljesíthetetlen követelményeket állítasz magad elé, hogy egyszer majd méltó legyél a szeretetre.

Túlélési stratégiák

Segítesz, kiszolgálsz másokat. Pótolhatatlanná válsz. „Bocsánat, hogy élek. Tehetek önért valamit?”
Kontrafóbiásan élsz, azaz úgy teszel, mintha az ördögtől sem félnél, játszod a vakmerőt. Sajnos a szorongást a testedben ekkor is érzed. A tested nem tudod becsapni. Akárhogy is viselkedsz, a mély testi feszültségeid megmaradnak.
Anyáskodóvá válsz. Megadod másoknak azt, ami nem kaptál meg. Ez valójában nem rossz stratégia, mert így mégiscsak beépül a rendszerbe az a”anyai elem”.

A gyógyulás útja

Önállóvá válsz. Megteremted a magad autonómiáját.
Megteremted magadnak az oázisokat. Olyan alkalmakat, amelyekben mégiscsak jól lehet élni. A legkevésbé elkényeztetett emberek értenek hozzá különösen jól, hogy az ilyen oázisokat észrevegyék és élvezzék.
Feladod a túlteljesítést, a túlzó elvárásokat, megérted önmagad és azt, hogy miként formált a gyerekkorod.
Megkeresed, hogy hogyan hat rád a negatív anyakomplexusod. Mikor éled fel benned? Miként hat az életedre? Hogy milyen komplexus mondatok csendülnek a füledbe?
Ránézel arra, hogy muszáj-e komplexus vezérelte módon viselkedned, ahogy mindig is? Vagy viselkedhetnél-e másképp?
Szembesülhetsz azokkal a részeiddel, melyek az „ismétlődő bajokat” okozzák az életedben.

Ha leválásod nem volt elég sikeres, akkor végigkísérik az életedet a mindig azonos aggodalmak és a mindig egyformán végződő várakozások, amelyek valahogy szem elől tévesztik a valóságot. Esetleg irdatlan kompenzációs építményt barkácsolsz össze, sok drága időt fecsérelsz rá az életedből, és végső soron semmi hasznát nem látod.


Bíró Rita és Gősi Judó
Forrás: Verena Kast, A személyiség születése, Park könyvkiadó
Fotó: gdefon

Hozzászólások

Nincs hozzászólás!

Hozzászólás küldése